Hogy mi jár a fejemben kedves Facebook?
Az, hogy éppen Budapesten a Bocskai úton megyek a busszal haza felé Zalába.
S láttom az utat az épületeket,
ahol "sétáltam " amikor tudtam,
a kórházi kezelésemkor,
ha ki engedtek
Vasárnap egy órára...
1993. márciusban pontosan éve feküdtem az Országos Hematológia intézetben, ekkor talán már 6. hónapja.
A barátaim, iskola társaim, emlékeznek...
A családom, húgom, szüleim, édesanyám biztosan.
Nagyon nehéz időszak
volt mindenkinek.
Beteg voltam 18 éves és élni szerettem volna.
Sport iskolába jártam úsztam, atletizáltam,
népitáncos voltam.
Zsizsegtem az életben.
Nem tudtam felfogni, hogy milyen "beteg vagyok".
Nem fogadtam el.
Nem feküdtem a kórházi ágyban, pizsamában,
fehér szabadidő ruhát kértem,
és sportcipőt.
Minden reggel felöltöztem, gurulós infúziós állványt kértem, hogy tudjak mozogni mikor folyik a napi 2-2 zacskó
infúzió. Már nem sok épp vénám volt ,6 hónap után.
A nyakamban a kanül. Már akkor se bírta a szervezetem az
"idegen" anyagokat. Kidobta begyulladt. Szoba társaim a kápolnában jártak, vagy mások piros szörppel teli duncos
üveget tettek az ablakba, s minden reggel azt mantrázták ilyen piros vérem van.
Hinni valamiben, hinni magukban, én agykontrolloztam "meditáltam" és egy kis makkot szorongattam, hogy olyan
egészséges vagyok, mint az a kis makk.
Naponta 3 szor is meditáltam, bár akkor még nem tudtam, hogy az a
meditáció.
Elképzeltem, hogy véremben áramlik a sok sárga sejt. Láttam az erekben hogy átmegy a szívemen a" csillogó sárga fény
".
Lépműtétem előtt a konzíliumon 50%-ot mondtak a szüleimnek, hogy túl élem a több órás műtétet, s nem vérzek
el. Én fogtam anyukám kezét mondtam nyugi anya semmi baj.
Ekkor már rengeteg szteroidot kaptam, el volt torzulva mindenem.
A Tétényi utcai kórházban műtött egy professzor
úr. Mindenki, ott volt
az előző kezelő orvosaim, az adjunktusok. Mosolyogtam végig míg elaltattak .
Meditációs állapotban voltam mikor a szív ritmus jelzőt az ujjamra tették, szabályozni tudtam a szívverésem
gyorsabban-lassabban... Tudtam, hogy mindenre képes vagyok
"Sikerült" a műtét.
Azt mondták nagyon gyenge leszek és beteges,
mert nincs "vértisztítóm" a lépem. Semmi
immunrendszerem,
és életem végéig gyógyszert kell szednem.
Háziorvosom nyitott volt már akkor a homeopátiás
dolgokra. (örök hálám Dr. Palack Ilona Dunaújváros )
Kasvirág cseppet (Echinea) és csalán teát ajánlott. Alig lehetett beszerezni ilyen dolgokat akkor Magyarországon
1993-ban hogy Kasvirágcsepp.
Szedtem magamnak a csalánt, szárítottam és mindennap ittam.
29 év telt el ...
Bejártam a világot habzsolom az életet. Olyan hitem lett magamban, hogy ez valami csoda.
Nem
szedek semmilyen gyógyszert a "gyenge" immunrendszeremre.
Orvosnál nem nagyon vagyok, mert nincs semmi
bajom,
még náthás se vagyok évek óta.
(Persze ha az a hit rendszered menj el, jobb mint a félelem)
Ha jön valami testi tünet, "rá nézek" a lelki okaira,
s kidolgozom, elengedem, kifekszem, kipihenem. Azóta is
meditálok,
oda figyelek, mit viszek be a testemben ételt, italt, energiát," mérget."
Kicsit hosszúra sikerült ez az írás,
de a lényege az, hogy higgy magadban!
Hogy a fejben dől el!
Mit
szeretnél magadnak?
Hová teszed a fókuszt?
Higgyél magadban ..a testedben...az Isteni lényedben.
Egy csoda vagy...Egy csoda vagyok
Köszönöm, hogy elolvastad
Tudom anyukám, és családom, hogy ez most picit
"felzaklat" de itt vagyok és Szeretlek
#merjmagadlenni
#nincsálarc
#önmunka
#motiváció